Ha már mások elfelejtik…

EotvosMa, amikor bányásznap van, tisztelgünk azon emberek előtt, akik egészségük és életük kockáztatásával szenet bányásznak, amivel fűtjük otthonainkat. 2013-ban azonban a bányásznap mellé egy fontos évforduló társul, amiről ma sokan megfeledkeznek, pedig szerves része Oroszlány és a szénbányászat múltjának.

1953. szeptember első vasárnapja. A Vértes hegység lábánál fekvő kis városkában, Oroszlányban, a bányászat újabb lendültet vett. A szénbányászathoz szükség volt szakképzett munkaerőre, ezért épült egy iskola a városban, egy szakmunkásképző intézet. Később az iskola felvette Eötvös Loránd fizikus nevét, akinek találmányait világszerte használják még ma is, így méltó névadója lett a bányaipar szakemberigényét kiszolgáló iskolának.

A ma mindenki számára Eötvösként vagy szakiként emlegetett intézmény éppen 60 éve kezdte meg működését. Az iskola nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a térség fejlődjön, hiszen jól képzett tanáraival rátermett munkaerőt nyújtott a bányának, ahogy ezt később az ipari park cégeivel is tette. Számos ott végzett diák dolgozik ma is az Oroszlányba telepedett cégeknél, ami azt bizonyítja, hogy az iskola versenyképes tudást nyújtott, folyamatosan fejlesztette műhelyeit és pedagógusai mindig naprakész tudással oktatták a jövő generációját, ők pedig építették Oroszlányt.

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért nem emlékezett meg senki ma az Eötvösről, a szakiról. Az utóbbi években egyre jobban feledésbe merült az iskola. 2011-ben a város vezetése egybeolvasztotta a gimnáziummal és az egykor nagy hírű, önálló szakmunkásképző intézetet egyszerűen Eötvös Loránd telephellyé degradálta. Ebben a tanévben, amikor a 60-dik születésnapját ünnepli az iskola, ajándékképpen még a nevét is elvesztette, vagyis 2013. szeptember 1-je után az Asztalos utca 2-ben a Hamvas Béla Gimnázium és Szakképző Iskola Telephelye működik, nem pedig az egykori Eötvös Loránd Szakközép – és Szakiskola. Vajon mi lehet a problémája az oktatás döntnökeinek Eötvössel?

Nem lenne szükség ma is a szakképzés fontosságára? Nem kellene fejleszteni a műhelyeket, hogy a tanulók versenyképes tudást szerezzenek és a városban maradva gyarapítsák azt? Miért veszíti el egy kereken 60 éves múlttal rendelkező intézmény a névadóját, amikor azt már az ötvenes években is engedélyezték (pedig akkor nem volt gyakori jelenség)? Kinek az érdeke a csökkenő színvonal és a csökkenő diáklétszám?
Sok kérdés és kevés válasz! A feledés homálya egyre jobban nő az egykori Eötvös körül, az oktatásban helyi és országos szinten bekövetkező változások miatt az iskola csak árnyéka az egykori sikeres intézménynek, egykori önmagának.

Azonban a város vezetése megemlékezett az oroszlányi szakképzésről: épp ebben az évben, Papp Péter alpolgármester azt mondta, hogy sose hallotta, hogy Oroszlányban színvonalas szakképzés folyt volna. Nos, erről nyilván mást gondol az ott végzett több ezer egykori diák, mást gondolnak erről a kijelentésről azok, akik felépítették a várost, és mást gondolnak erről a kijelentésről azok, akik ma a jövőt építik a város ipari parkjában.

Az külön megdöbbentő, hogy az említett ülésen az összevont iskola igazgatója annyit reagált a kijelentésre, hogy ne a múlttal foglalkozzunk, hanem a jövőbe nézzünk. Vajon ezzel a mondattal intézték volna el ezt a kijelentést az Eötvös Loránd Szakközép- és Szakiskola korábbi vezetői is? Sőt, az intézmény pedagógusai sem kérték ki maguknak a leminősítést. Lehet beletörődtek a megváltoztathatatlanba, vagy félnek?

Aki ma elsétál az Eötvös előtt, egyet biztosan tudhat: ez az iskola, ami ma már csak egy telephely, nem az Eötvös!

A bejegyzés kategóriája: Oroszlány
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?