Mi a baj a magyarországi Olimpiával?

Mindjárt az elején leszögezem, hogy nem az olimpiai eszme ellen kívánok ágálni. Avval sem foglalkozom most – amely mindnyájunk által ismert tény -, hogy az olimpiai mozgalom – beleértve az újkori és ókori versenyeket is – folyamatosan fejlődik, alakul. Sohasem volt tökéletesen megrendezett, mindig beárnyékolták a nemes eszmét az emberi gyarlóságok. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy meghatározta a rendezvény szervezését, lebonyolítását az adott kor szellemi színvonala, s persze mellé tehetjük: a rendező városok /országok/ nem a legfejletlenebbek közül kerültek ki.

Jóllehet számos visszásságról szólnak a legendák, ám mindnyájunkban kellemes érzéseket vált ki, ha találkozunk az olimpia jelmondatával: „Gyorsabban, erősebben, magasabbra!”, vagy egy Couberten idézettel pl.: „A béke vagy te, Sport! a népeket egymáshoz fűző szép szalag: és testvérré lesznek mind általad, önuralomban, rendben és erőben.” Megdobogtatja szívünket az olimpián felkúszó magyar zászló és a felcsendülő magyar Himnusz. Egy eszme, egy vágy, amely mindannyiunké lett, és sorolhatnánk vég nélkül a hozzá kapcsolódó hasznos, örömteli, az egyén és a társadalom által végzett sportnak, testedzésnek, testkultúrának szentelt tevékenységeket, áldozatvállalást.

Szeretnénk, ha a testnevelés művelésével egyre egészségesebb, életrevalóbb lenne a felnövekvő nemzedék, bemutathatnánk folyamatosan a világnak is, hogy mire vagyunk képesek és büszkék. Kellenek a rendezvények, sportesemények, ahol felvonultatjuk legjobbjainkat, akik példaképül szolgálhatnak a fiataloknak, népünknek.

Kell az Olimpia, amely a világ legrangosabb sporteseményei közé küzdötte fel magát, lehet legrangosabbak is nevezni. Az Olimpia lett az etalon, a nemzetek többségének sportélete az olimpiai ciklusokhoz igazodik, legnagyobb siker – sokaknak – az olimpiai aranyérem. Jó esetben az Olimpia rendezője – város és országa – hatalmas gazdasági és pénzben ki nem fejezhető társadalmi eredményeket könyvelhet el. Megnő a világban az ázsiója, a tekintélye, az iránta érzett befektetői bizalom, barátibb a közeledés, turizmus-élénkítő a hatása és szinte beláthatatlan következményei vannak, lehetnek pozitív értelemben.

Lelkesítő az Olimpia rendezésének vállalása, azonban kellő alap, megfontoltság, környezet, valós helyzetelemzés nélkül – és nem hazug, álságos, félrevezető, titkolózó „nemzeti konzultáció” folytatásával – nem lehet a cél érdekében a nemzeti összefogást vizionálni. Nem véletlen, hogy sokan ellenzik a vállalást, sőt folyik a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtés.

Elbaltázott volt a beharangozás, a pályázat előkészítése, meglehetős bizalmatlanságot kelt az emberekben a titkolózás, az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, nem stimmel a számtan, nagyon rossz hírek jelennek meg a korábbi rendezőkről, az olimpiák mérlegéről. Sok a hazai sportbotrány, a mérhetetlen korrupció-gyanús ügy rátelepedett sportéletünkre is.

Rossz a környezet, nem bízunk az állami és sportvezetőkben, dilettáns, alkalmatlan emberek töltenek be fontos pozíciókat, általában mondhatjuk, hogy megrendült a közbizalom. Értékrendi válság van, lassan értéktelenné válnak a legszentebb eszméink is. Azok vezetnék be az erkölcstant, akik a legerkölcstelenebb példákat mutatják be nap, mint nap.

Ezért sokakban félelemérzet alakult ki, hogy az Olimpia megrendezése negatív értelemben sül el, hogy a negatív eredményeket majd a nemzetnek kell elviselnie. Egy reménye van az ellenzőknek, hogy nagy valószínűséggel nem bízzák ezt a rendezvényt olyan országra, ahol a korrupciós index elég magas –bár ez alól a NOB sem kivétel– , ezért az előkészületekre, pályázatra fordított összeg is bukta lehet.

Nem igazán elfogadható egy ilyen vállalás amellett sem, hogy hazai ügyekben meg süllyedünk, romlik a helyzetünk szinte mindenben (sajtószabadság, egészségügy, oktatás, gyermekélelmezés, tömegközlekedés, uniós tagság, stb.), nagy többség szegényedik vagy szegénységben él, a felső ötezer meg urizál, rázza a rongyot, mérhetetlen összegeket költenek kisvasútra, stadionépítésekre, közben irdatlan jövedelmekre, vagyonokra tesznek szert.

Szóval uraim, a közbizalom hiánya … , az a baj az Olimpiával.

Kategória: Magyarország | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.