Október 23… Nemzeti ünnep. S mert én a nemzet része vagyok, az én ünnepem is. De a nemzet része, az ünnep részese vagyok valóban? Hazám megosztottságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az ünnepek a pártpolitikáról szólnak, nem a megemlékezésről. S végképp nem a hősökről, akiknek az ünnepet köszönhetjük… Nincs ez jól így, ez nem ünnep, és nem a nemzeté.
S ami a legjobban hiányzik: a tanulság. Mert a régmúlt tetteiből tanulni kell, s a tapasztalatokat, ha mégoly fájdalmasak is, nem szabad felejteni… Mert akkor minden hiába volt, hőseink hiába véreztek, a harctéren nem a szabadság fája, csak ártalmas kórók tenyésznek, mindenki kárára. A demokrácia hajtása halni készül…
A pártok, vezetőik készülnek az ünnepre, íratnak szép beszédeket, birtokolják, vagy vágyják a hatalmat. Csak az ember, a polgár van elfeledve, pedig ők a haza.
Mint a búza a paraszttól, az élelem a gazdáktól, az eszközök a munkásoktól, az élet az édesanyáktól, úgy származik a hatalom az emberektől. Mert a végső hatalom a miénk, embereké, választóké, miénk, akik építjük, fenntartjuk az országot, mi, akik fizetjük az adót, járulékot, s nem utolsó sorban fenntartjuk a pártokat. A Parlament, az Ország Háza a miénk, s nem azoké, akik ott csak albérlők. A bizalmat csak hitelbe kapták a pártok, nem örök járandóság, s végképp nem az övék a végleges hatalom.
56 Hőseinek üzenete: a hatalom a Népé, csak kölcsönadtuk, s ha visszaéltek vele, visszavesszük!
Ezért 2012. október 23-án ott leszek a Clark Ádám téren, ott leszek a Szabadsajtó útján, mint minden demokrata.
Ördög László
kölcsönző
Betöltés ...
