Lelki nyugalmam érdekében az elmúlt időszakban két rendkívül hasznos szokás alakult ki bennem: nem nézem a képviselő-testület üléseit és – sokakkal egyetemben – nem olvasom a helyi jobboldal közpénzen fizetett reklámújságját.
Ezért is vettem zokon, amikor egyik barátom beszkennelte nekem az Új Kéthetes egyik cikkét, amit városunk sajtósa, mint szerkesztő jegyez. A „Múlt, vagy jövő” című remekműben arról elmélkedik a szerző, hogyan lehet az, hogy május 9-én a szocialisták megemlékezést tartottak a hősi emlékműnél.
Most vonatkoztassunk el attól a gusztustalanságtól, hogy miért kell bármilyen emlékezést is megbélyegezni, bírálni, szóvá tenni, mikor az ember legbensőbb magánügye: ki előtt, mikor és hol kívánja kegyeletét leróni. Arról is feledkezzünk meg, hogy a hölgy – köztisztviselőként – törvényellenes gyakorlatot folytat, ugyanis a jelen érvényes törvény szerint nem tehet semmiféle politikai nyilatkozatot, és nem vállalhat politikai szerepet – de ezt már minden bizonnyal jelezte neki hivatali előjárója…
Maradjunk csak a tényeknél, hogy mi is a baja sajtóreferensünknek az MSZP-vel. Az, hogy az Európa napon (május 9-én) megkoszorúzták a felszabadulási (alias: szovjet hősi) emlékművet.
De miért is voltak éppen akkor, éppen ott a szocialisták? Európában május 9-én ért véget a második világháború. 1945. április 25-én az amerikai és a szovjet csapatok találkoztak az Elbánál. Április 30-án a Berlint ostromló szovjet erők elfoglalták a Reichstagot, Hitler öngyilkos lett. Május 8-án a III. Birodalom kapitulált, a német haderő feltétel nélkül letette a fegyvert. Május 9-én a szovjet hadsereg elérte Prágát, ezzel az európai hadszíntéren a második világháború véget ért, amely milliókat tett földönfutóvá, országokat és városokat rombolt le és közel 60 millió embert pusztított el. Május 9-én így a fasizmus felett aratott győzelemről emlékeznek meg világszerte, mely Európában egyben a béke napja is (jelesnapok.hu).
Ennyi a történet, s én mégsem csodálkozom, hiszen írt már ennél vadabbakat is a város imázsának közszereplő katonája. „A magyar kikacagás ünnepe” című anyagban ez olvasható:
„A legnehezebb újságírói feladat az idei március 15-ére cikket írni. Mikor ezek a sorok feltűntek a monitoron, még előtte vagyunk az ünnepnek, de megjelenésekor esetleg már dörögnek a fegyverek. Rettenetes lehetőség. Próbálom kivonni magam a média hiszterizálása alól, de nem megy. Közben fel vagyok háborodva, hogy efféle lelki terrorral zsarolhat saját kormányom. Hogy a szellemi méltóság minimumát sem képesek felmutatni a Gyurcsány-kormány nyomorékjai.”…
„Egy ideig tűrjük, hallgatjuk a pénzügyi szükségszerűségekről, a költségvetési egyensúlyról szóló rablómesét, aztán a kollektív tudat ráeszmél az élet valódi parancsaira. Hogy iskola kell, kultúra kell, gyógyítás a betegeknek. Mert egy életünk van, és nem jó azt a pénz szolgálatában leélni. Az embereket kell szolgálni. Akkor aztán volt-nincs megszorítás. Inkább kiszorítani fogjuk, ami kell, a szocialista urakból. Meg fogunk lepődni, mi mindenre elég a magyarok által megtermelt GDP, ha nem a szocialisták adósságainak rendezésére költjük! Az idei március tizenötödike nem Petőfiékről szól. De ezt ők bánják legkevésbé. Hiszen ha valakik, ők tudják, milyen az, amikor itt az idő.”
Epiktétosz írta annak idején: A műveletlen ember szokása másokra panaszkodni, amikor ő maga cselekszik helytelenül – de ezt ne vegye magára kedves szerkesztő asszony!
Egyébként valószínűleg a megrendelőknek és a készítőknek is kezd elege lenni ebből a kis lapocskából, legalább is erre enged következtetni, hogy a város weboldalán a 2012.11.05. keltezésű a legutóbbi szám!
Betöltés ...
