Az első fecske

Minden média számára fontos információ a „rajongótábor” nagysága. Ez a mi esetünkben a látogatásnaplókból pontosan mérhető, és biztató eredményeket kapunk az elemzések során. Izgalmas dolog az is, amikor a szerkesztőség munkáját az olvasók, nézők saját véleményükkel támogatják, kiegészítik, árnyalják. Erre eddig egy lehetőséget biztosítottunk azzal, hogy olvasóink hozzászólhattak bejegyzéseinkhez. Ma azonban egy olyan olvasói véleményt kaptunk, amely a szerkesztőség tagjainak véleménye szerint, teljes mértékben megfelel annak, hogy önálló bejegyzés formájában tegyük közzé. Vagyis szerkesztőségünkhöz csatlakozott az első „külsős”!

Az olvasói levél a „Hatalom ‘diszkrét’ bája” című bejegyzésünkhöz, illetve Takács Károly polgármester által néhány napja közzétett Facebook bejegyzéshez kapcsolódóan keletkezett. Utólag is köszönjük olvasónknak az anyagot, illetve a bizalmát és megbecsülését a rövid ideje végzett munkánkkal kapcsolatosan.

Ennyi bevezető után jöjjön az olvasói levél:

Tisztelt Polgármester Úr!

Nagyon sajnálom! Át tudom érezni, mit jelent egy közelálló barát, vagy rokon elvesztése, ugyanis múlt pénteken én is temetésen vettem részt!

Valószínűleg a gyász, a fájdalom homályosította el a józan ítélőképességét akkor, amikor úgy érezte, hogy „szemetekkel” kell együtt élnie. Ennek ellenére szeretnék választ kapni arra, hogy ki is illik bele ebbe a kategóriába? Hol a határ? Van egyáltalán ilyen? Politikai, gondolati, értékrendi vagy szociális alapon kell ezt nézni? Esetleg másképp?

Újra és újra elolvastam a város honlapján lévő polgármesteri köszöntőjét, de ott nincs hangsúlyozva, hogy csak bizonyos köröknek szól, nem az egész városnak. Szerintem egy város vezetője – még akkor is, ha egy párt által megfogalmazott célokat tart követendőnek – nem válogathat a város lakosai között aszerint, hogy ki szimpatikus neki és kit tart „szemétnek”. Ki tehet ugyan egy táblát a város határába, hogy SZEMETET LERAKNI TILOS! De ettől még az ön által „szemétnek” titulált emberek jelen vannak és lesznek is. Ha tetszik önnek, ha nem!

Az ön mottója szerint: Polgármesterként ugyanannak a dinamikus, fejlesztő szemléletnek a megvalósítására törekszem, mint a Vértesi Erőmű vezérigazgatójaként, és amit Kölcsey örökérvényű szavai mondanak el legszebben: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort:/ Hass, alkoss, gyarapíts: s a Haza fényre derűl!”

Gondolom, hogy „őslakosként” talán nem csukott szemmel járt kampányolni a választások előtt. Ha máskor nem is, talán akkor bizonyára nagyon sok városlakóval találkozott. Remélem nem most döbbent rá, hogy – az Ön értékrendje szerint – az embereknek két kategóriája van a városban. Azaz vannak az ön által szeretett „jó emberek” és vannak az ön által gyűlölt „szemetek”, akiket sajnálatos módon Önöknek, jó embereknek kell eltartani! Mert, ha ez így van, akkor valóban nagyon nagy probléma van Önnel!

Azzal kapcsolatosan, hogy ki tart el kit, csak annyit jegyeznék meg, hogy Ön az oroszlányi adófizetők pénzéből vásárolt új drága gépkocsit. Szintén az adófizetők pénzéből kapja a fizetését és a prémiumát. Az indokolatlan intézményátnevezések költségei is adófizetők pénzéből lettek és lesznek kifizetve. Ezzel szemben Önök még nem sok mindent adtak a közösségnek az elmúlt közel két év alatt.

Engedjen meg még egy apró észrevételt: nem muszáj itt küzdeni…

A bejegyzés kategóriája: Oroszlány
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?