Mégis kinek az élete?

Unaloműzés gyanánt nézem a „helyi királyi TV” műsorát. Csak kapkodom a fejem, hogy a sok „jogvégzett”, és „jogtudós” hogyan osztja az észt. Téma a vendéglátó egységek kontra nyugalomra vágyó lakók. Polgármester, tanácselnök helyettes, jegyző és képviselők osztják a lapokat egymásnak, de olyan érzésem van, mintha süketek párbeszéde zajlana.

Székely képviselő úr (a problémával érintett körzet megválasztott képviselője) elmondja, hogy szerette volna, ha a témában tartott, nagy érdeklődésre számot tartó lakossági fórumon, jelen lett volna a hivatal (nem a testület, hanem a HIVATAL) részéről valami szakember. Egy szakember, aki „hivatalos” tájékoztatást adott volna arról, hogy egy lakosság által általában felvetett probléma kezelését, milyen jogi (hivatalos, hatósági) folyamat és milyen módon képes kezelni. Illetve, hogy tájékoztassa a jogban járatlan lakosságot arról, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésére annak érdekében, hogy akaratának érvényt szerezhessen!

Jegyzőasszonytól érkezik is az elkerülő válasz! (Mintha a kérdést nem is hallotta, vagy nem is értette volna!) Meglátása szerint egy folyamatban lévő eljárást nem lehet azzal befolyásolni, hogy az érintettek számára tájékoztatást ad az ügyről. No de kérem! – erre senki nem is kérte! Arra azonban igen, hogy gyakorolja azt a kötelességét, melynek értelmében tájékoztatnia kell azokat, akik az általa „kezelt” településen a település működésével, működtetésével kapcsolatosan szeretnének információhoz jutni. (Mint választópolgárnak, mint adófizetőnek az is átfut a fejemen, ha a helyi hatóság első embere így jár el egy közösség és egy települési képviselő kezdeményezésekor, akkor milyen hozzáállásra számíthatok, mint egyedüli „ügyfél” az általa vezetett intézményben! Hát sok jóra ezek után lehet, hogy nem?)

De ez mind nem elég! Kiterjedt képzettségű polgármesterünk szájából jön a következő okos vélemény, erősítve jegyzőasszony véleményét. Nem egészen érti, hogy mi köze a testületnek ehhez a dologhoz, ugyanis meglátása szerint ez egy hatósági eljárás, amihez a testületnek semmi köze. Hát kedves Takács úr, szerényen megjegyezném, hogy sajnos, de igen is van köze. Nem is kevés! Valóban igaz az, hogy a vállalkozások működésével kapcsolatosan vannak országos szintű jogszabályok, amelyek alapjaiban befolyásolják az ilyen szerveződések működését országos szinten. De bizonyára ön is hallott már az önkormányzatiságról, annak tagjairól, illetve képviselőiről. Ez az a helyi „hatalom”, amely a rendszerváltás egyik legnagyobb vívmánya. (Bár ahogy elvtársai intézkedéseit elnézem, látom, hogy ez a vívmány az önök számára nem éppen a legfontosabb érték! Ami egyébként újkori történelmünk szerintem legfényesebb ékköve.) Feltételezem, tisztában van azzal, hogy bizony a képviselők testülete jogalkotó szerv. Vagyis saját működési területén belül jogában áll (hozzáteszem, véleményem szerint az értékek védelmében gyakran kötelessége is) jogszabályokat alkotni, amelyet aztán az ott élők és tevékenykedők kötelesek betartani. Ellenkező esetben szabálysértést követnek el, amelyet a jegyző által vezetett hatósági szerv köteles megfelelően szankcionálni. A szabályok megsértését pedig helyi és országos szervek illetékesek kimondani. De ez csak ellenőrzések során kerülhet napvilágra. Arról, hogy a jegyző és hivatala mennyire hatékonyan működteti ellenőrző szerepkörét, most nem akarok gondolatokat papírra vetni, maradjunk annyiban, hogy a hatékonysága még nem optimális.

Csak azért, hogy a téma megkoronázásra kerüljön, Papp Péter tanácselnök-helyettes (ő már lényegesen többet tudhat az ‘álamosítás’ folyamatáról, mint mi) jelzi, hogy az ő városvezetési politikájuk fontos része a vállalkozások menedzselése is. Ezért a lakosság igényei mellett, a vállalkozások igényeit is szem előtt tartják. Mint oroszlányi vállalkozó örömmel vettem harcos kiállását a vállalkozások mellett. Azonban felhívnám figyelmét több, érdekes szempontra. Az első, hogy a vállalkozások történelmi célja a haszonszerzés (csúnya szóval a kizsákmányolás). Ennek a fő célnak gyakran vannak áldozatai (élővilág, környezet, társadalom, stb.). Talán éppen ennek érdekében születnek olyan törvények a világ minden részén, amelynek célja éppen a mindenáron való haszonszerzés meggátlása, a „zemberek” és a környezet védelme érdekében.
A másik, hogy a vállalkozások tevékenység alapján jól csoportosíthatóak. Ennek megfelelően vannak olyan tevékenységek, amelyek egy lakókörnyezetben nyugodtan működhetnek, sőt alapvető elvárás, hogy éppen ilyen környezetben működjenek. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyek nem valók lakókörnyezetekbe. Önnek kedves tanácselnök-helyettes elvtárs éppen az lenne a feladata, hogy mint felelős személy (megválasztott képviselő, fizetett vezető) észrevegye a fontos különbségeket és a megfelelő eszközök segítségével (akár jogszabályok alkotásával) teremtsen rendet az egyik, vagy másik fél jogosulatlan szándékait megregulázva.

Mint oroszlányi lakos, mint szavazó, mint vállalkozó, és mint szülő tudatom minden résztvevővel, hogy a nagy fürdetésben csak a gyerekre nem sikerült kellő figyelmet fordítani. A probléma nem az, hogy „A” vagy „B” vendéglátóhely nyújthat-e nagy hangterheléssel járó szolgáltatást saját hasznának jelentős mértékű növelése érdekében, mások jogosnak vélt igényeinek megsértésével, hanem az, hogy a 10′ és 20′ éves korosztály számára megteremtjük-e azt az életteret, amelyben oroszlányinak érezhetik magukat. Ebben a kérdéskörben sajnos 10-20 éves elmaradásban vagyunk. Igen! – lehet, sőt bizonyos, hogy polgármesterünknek igaza van. Már öregek, fásultak a képviselők és a városunk újkori alapítói. Nem akartuk, vagy nem voltunk képesek észrevenni, hogy a világ (ha nem is fejlődött, de) nagyot változott. És a változás igényeket generált.
Az én nagyapám még nem tudta és nem értette, hogy mi a rock & roll érzés, és ezért elítélte a szüleim generációját. Én már abban a korban éltem, amikor a R&R keringő volt a heavy metal, vagy a punk stílusokhoz képest. Gyermekem és tanítványaim pedig naponta győzködnek arról, hogy a rap, a hip-hop, a house, a techno és hasonló „zajokra” a ‘zene’ kifejezés jogosan használható-e, vagy sem. Megértem és elfogadom őket és igényeiket, még akkor is, ha élcelődve fűzök megjegyzéseket szenvedélyes védekezésükhöz. Ahogy nekem a R&B, a R&R és a 60′ és 70′ évek kiváló zenei stílusai és előadóik teremtik meg a meghitt környezetet, számukra az új stílusok adják meg ugyan ezt. Én házibulikban, kerti partikon, pincékben működő ifjúsági klubokban szocializálódtam, jól elkülönülve szüleim szórakozást nyújtó tereitől. Fejhallgatót vettem fel, hogy apámat ne idegesítse a zaj, amely számomra mindig megnyugvást adott.

Miért nem vesszük észre, hogy a ma 10′, 20′ évesei is csak jogos igényeket fogalmaznak meg, amikor szórakozásukról akarnak gondoskodni? Évek óta hülyítjük őket azzal, hogy megteremtjük az extrém sportolás lehetőségét. Miért nincs erre a célra is 5-10 milliónk, amikor minden ennél sokkal nagyobb butaságra van? Miért nem tudunk olyan rendezési tervet készíteni, amelyben nem tíz, húsz év múlva, hanem 1-2 éven belül megnyílna a lehetőség olyan vállalkozói tevékenységek folytatására, amelyek egy térben lennének képesek a mai kornak megfelelő igényeket kielégítő „fiatalos” szórakozást biztosítani? Egy ilyen környezetben aztán támogathatnánk a vállalkozókat azzal, hogy területhasznosítási, adózási és egyéb pénzpolitikai eljárással segítjük elképzeléseiket.

Évek óta járok különféle országok, városok fiatalok által látogatott szórakozóhelyeire. Nagyon sok érdekes és mindenki elvárásainak megfelelően működő centrumot, vendéglátó- és koncerthelyet láttam már, amely mindenki igényeire megfelelő választ adott. A jó példákért ráadásul nem is kell messzire menni. Csak nyitott szemmel kellene járni, és akarni kellene a problémákat megoldani. Nem pedig hülyíteni egymást és mindenki mást.

Javaslom, a tisztelt grémiumnak (képviselők, hivatalnokok, szakemberek), hogy egyszer az életben kérdezzük már meg a fiatalokat arról, hogy mitől éreznék ŐK Oroszlányt a magukénak. A sok idióta felmérés helyett egyszer készítsünk már egy olyat is, ami képes bemutatni az igényeket, illetve azok kielégítésére adható válaszokat. Teremtsük már meg azt a környezetet, amelyben a mai kor fiataljai is úgy érezhetik, hogy fontos részei településünknek. Szervezzünk már olyan fórumokat, ahol az ő érdekeik kerülnek napirendre és nem az aktuálpolitika idiotizmusai. Ahol nem kioktatni, nevelni, személyes érdekek mentén befolyásolni akarjuk őket, hanem meghallgatni. Bár azon sem csodálkoznék, ha figyelemre se méltatnának bennünket! Végül is tőlünk mennyi figyelmet kaptak az elmúlt 20 évben? De hiszem, hogy a közösségünk fennmaradása és szellemi, erkölcsi egészségének pozitív változása megköveteli ennek a feladatnak az elvégzését is. Csak remélni tudom, hogy még életemben láthatom a változás kezdeti jeleit.

Sólyom Jöran
szülő, pedagógus, szavazó
oroszlányi